„Hetek óta folyik a cirkusz Budapest zászlaja körül: a főpolgármesternek olyannyira nem tetszik a főváros piros-sárga-kék zászlaja, hogy kilátásba helyezte a lecserélését. Mosatás címén már ki is vitette a Városháza díszterméből az EU-zászlóval együtt, így most három magyar zászló meredez mögötte, ezek nyilván nem koszolódnak.
Igaz, a hírek szerint a hét közepén a szocialisták visszacsempészték mindkettőt a terembe, ám amikor a főpolgármester észrevette, azonnal jelezte, hogy a szünetben el fogja távolíttatni a rendészekkel, mert „nem a közgyűlési berendezés részei”. Majd aztán mégse vitette ki, legalábbis a hírek nem szólnak erről, mire persze e sorok megjelennek, lehet, hogy egész Nagy-Budapest területén be lesz tiltva a piros, a sárga és a kék színek együttes használata, mert elejét kell venni az elrománosodásnak, az uniósodásról nem is szólva.
Azon semmi csodálkozni való nincsen, hogy nem akad egyetlen ember se a főpolgármester környezetében, aki szólna, hogy Budapest zászlajának az égvilágon semmi köze a románhoz, s nemcsak azért, mert más benne a színek sorrendje s a tagolás is (ilyen alapon a kolumbiai nagykövetet is le lehetne románozni a jelvénye alapján), s mert a régi Pest és Buda színeit ötvözi, hanem mert a többi között az ezeréves Erdélyét is. Hej, ha most jobboldali lapnál dolgoznék, de felháborodnék, hogy »akinek nem tetszik a főváros drága, véráztatta zászlaja, az az édes Erdélyt gyalázza, s az ilyen tán még a székely himnuszt is betiltaná«; megtudná végre Tarlós, mi a magyarok kommunistázó úristene.”