„Fogalmazzunk a lehető legegyszerűbben: Magyarországon összeomlott a közbiztonság. Nem most, hanem már a Kádár-rendszer utolsó éveiben, azóta ha lehet, még drámaibbá, vagy ha úgy tetszik, még végletesebbé vált a helyzet. (...)
A rendőrség? A testület természetesen elítéli ezeket a már-már állatias bűncselekményeket. Ennyi. Talán épp itt a baj, hiszen arról volt szó a választások előtt, hogy a magyar rendőrség tagjainak jelentős része végzetesen lejáratta magát a véres 2006-os eseményekben, s ezért az új kormány szélnek ereszti őket. Mert lehetetlen egy népe ellen forduló rendőrre most épp a nép védelmét bízni. Elmaradt a rendőrség alapos szerkezeti és szervezeti átalakítása is, márpedig erre nyilván szükség lett volna, a jelenlegi kormány is tudta, érezte ezt, be is ígérte az „egy falu, egy rendőr” programot. A végrehajtás azonban finoman szólva is akadozik. És akkor még szó sincs az egyes rendőr minőségéről, azaz testi és pszichikai felkészítéséről, tapasztalatairól. (...)
Egy szó mint száz, szóba került a fegyvertartási szabályok alapos enyhítése. (...) Most úgy tűnik, mintha a fegyvertartás könnyítésének ötletgazdái az egyszerű állampolgárokra akarnák áthárítani a bűnözők elleni harc terhét Védd meg magad! címmel. És ha a mindennapossá, nem mellesleg megdöbbentően brutálissá és állatiassá váló lakásrablások felől nézzük a dolgot, még igazat is adhatunk nekik, hiszen az ajtót berúgó rablók megállítására ott, abban a pillanatban tulajdonképpen egy 45-ös Colt a legalkalmasabb. Jó kérdés azonban, hogy a kisfalvakban szocializálódott, alapvetően jóhiszemű nyugdíjastársadalom, magyarán azok a hetven feletti egyedülálló asszonyok, akikre a legszívesebben támadnak a lakásrablók, képesek lesznek-e majd elsütni azt a fegyvert? (...)
Nagy-Britanniában azzal a paranccsal lendítik akcióba a SAS, vagyis a világ egyik leghatékonyabb kommandóját, hogy »vegye át a kezdeményezést«. Hát a magyarok is csak ennyit szeretnének mondani a rendőrségüknek. Vegye át végre a kezdeményezést. Talán így többre jutunk.”