„A közig. államtitkár nyilatkozata arra utal, egyet akar ő, nem mást: lemosni Magyarország imázsáról a holokausztot. A közig. államtitkár, aki számára »az oktatási kérdések kiemelten fontosak«, mint láttuk, kétszer is hangsúlyozza a szövegben a »jogképességétől megfosztott« Magyarországot, ami persze tény, de azon a másik tényen sem változtat, hogy Horthy Magyarországa köszöni szépen, szuverén módon önmaga is elboldogult valahogy a zsidóproblematikával.
Horthy Magyarországa mindenféle német megszállás nélkül is képes volt három (illetve az 1942-essel együtt négy) zsidótörvényt meghozni, még 1920-ban pedig - amikor a későbbi nácik és nyilasok még azt sem tudták, hogy azok lesznek - Európa első numerus clausus rendelkezését elfogadni. Az 1941-es kamenyec-podolszkiji mészárláshoz is magyar hatóságok outsource-olták a zsidókat az SS-nek. 1944 tavaszán »a deportálásokat Eichmann Sonderkommandója szervezte, de a csendőrség, illetve városokban rendőrség, a magyar közigazgatási apparátus, a MÁV személyzete stb. hajtotta végre. (…) Számos visszaemlékezés szerint a magyar csendőrök bánásmódja sokkal brutálisabb volt, mint az őket felváltó német őröké.« (Komoróczy Géza: Holocaust. 2000, Osiris.) Július elejéig mintegy 437 ezer zsidót deportáltak Magyarországról, olyan politikusok aktív közreműködésével, mint Baky László és Endre László - a maga korában egyébként szintén közig. államtitkár.
Filozófusok kikészítve, alkotóművészek államosítva, színházak népszínművesítve, földrajzinév-tudósok kikúrva, a történészek azonban még érintetlenek, úgyhogy a forradalmi Magyarországon a KIM közigazgatási államtitkára nyilatkozhat arról, hol lát ok-okozati összefüggést történések között, mi tükrözi vagy nem tükrözi a történeti valóságot. Ha a Fidesznek lenne saját képe, azt is mondhatnánk, arra próbálja formálni a történelmet. Vagy ha ahhoz már túl késő, akkor legalább a jelenkori történelemszemléletet. Andy Warhollal szólva: ma bárki lehet holokauszt-szakértő egy negyedórára.
Nagyon remélem, hogy az államtitkárság fog reagálni.”