Jobb híján

„Ebben a helyzetben a Jobbik – jobb híján - ahhoz folyamodott, ami egyszer már sikeressé tette: lemondott a váltópártisághoz kétségtelenül szükséges kormányképesség demomstrálásáról (vagy legalább egy időre felfüggesztette ezeket a törekvéseket), és visszatért a választások előtti stratégiájához. A cigánykérdés és a szociális demagógia ismételt előtérbe helyezése – bármennyire furcsa is ezt mondani – a párt reálpolitikai döntése volt: ezek nélkül a Jobbik a pártrendszerben elveszítené megkülönböztető jegyét, és jelenleg nem lenne esélye arra, hogy középpárti státuszát megtartsa; miközben tudnia kell, hogy ezek radikális képviseletével feltehetően nem válhat kormányképes váltópárttá.

A Jobbik döntése egyben a bal-jobb értelmezési keret megerősítését is jelenti, azt mutatja, hogy minden ezzel ellentétes esély, lehetőség ellenére a magyar politika mára inkább visszatérni látszik a korábbi szerkezetbe és logikába. Mindez kifejezetten jó hír lehetne az LMP-nek, amely párt tavaly megkapta, megszerezte azt a lehetőséget, hogy a széteső baloldali-liberális térfélen belül - akár az MSZP-t is maga mögé utasítva - 2014-re az egyik legerősebb szereplő legyen. Az LMP láthatóan sokáig hezitált, hogy részt vegyen-e egyáltalán ebben a versenyben, vagy inkább érje be a nagyok dolgával nem törődő, kis zöld párt kevésbé ambíciózus, de talán biztonságosabb céljaival.

Amikorra azonban - jelentős részben a Fidesz „térkínáló” politikája által ösztönözve – végül elszánta magát az első számú opponensi szerep megszerzésére, azt kellett tapasztalnia, hogy lehetőségei sokkal korlátozottabbak, mint amilyennek korábban tűntek. Az MSZP csak nem akar szétesni, a baloldal hagyományos szavazói számára az LMP túl puha és amatőr, a civilek számára viszont túlságosan merev és pártszerű, és ezért inkább önállóan keresik az utat a közéleti szerepválallásban.Tavaly ilyenkor kevesen gondolták, hogy mára egy internetes közösségi csoport az utcán komolyabb erőt tud felmutatni, mint az akkor látványosan felfutó LMP-s mozgalom. Ha ezek a tendenciák érvényesülnek, ha az LMP nem lesz képes hatékony szervezetként működni és becsatornázni a kormánnyal elégedetlen civilek többségét, ha az MSZP túléli története legnagyobb válságát, s ha ráadásul akár újabb szereplő, újabb szereplők jelennek meg a baloldali-liberális térfélen, az ígéretesen induló és váltópártiságra sem esélytelen fiatal párt parlamenti jelenléte is veszélybe kerülhet a következő választáson.”