„Otrombaságot, akár gyűlöletkeltésre is alkalmas indulatkitörést mindkét oldal írástudóitól bőven lehet idézni, olykor hivatásos politikusaitól is. De Orbán Viktortól vagy a Fidesz más meghatározó vezetőjétől aligha lehetne olyan mondatokat találni Gyurcsány Ferencről, mint amiket ő Csepelen megengedett magának. És megengedhette, mert a saját táborában senki nem intette le, sőt, hívei csak továbbgondolták az elhangzottakat: ha egy hatalom mocskos és undorító, azzal szemben sok minden megengedhető, nem igaz?
Az elmúlt tizenöt-húsz évben a balliberális politika és véleménydeformáló médiaelit mesterien alkalmazott kettős beszédével a jobboldalt azonosította a gyűlöletbeszéd alanyaként, az országot, a politikai közösséget kettészakító erőként, a »hideg polgárháború« kirobbantójaként. Ideje elfelejteni, de legalább alaposan árnyalni ezt a rögzült vélekedést. A magyar jobboldal demokratikus elkötelezettségét, európaiságát itthon és külföldön minden fórumon megkérdőjelező, túlzásokkal és álkonfliktusok életben tartásával a közvéleményt hiszterizáló társutas értelmiség oktalan gyűlöletének és frusztrációjának szélsőséges, ám törvényszerű megnyilvánulása a mostani botrány.”