„A faluban nem tombolt polgárháború. Cigány emberek haja szála nem görbült meg. Nemhogy otthonaikat nem dúlták fel, még tyúkjaikat sem lopták szét, és kamrájuk kifosztásától sem kellett tartaniuk. Nekik nem. Gyöngyöspatán a cigány-magyar együttélés mégsem nevezhető problémamentesnek. Korábban azért nem volt az, mert a kisebbségi társadalom betelepített, deviáns tagjai erről folyamatosan gondoskodtak, utóbb meg azért, mert önkényes erők - rendteremtő szerepben tetszelegve - őrjáratoztak a településen.
Most megint utóbb volt, amikor a 2007-ben alakult, jó, ha tucat látványkatonát felvonultatni képes, Véderő nevű egylet a faluba hirdetett meg önköltséges, honvédelmi ismereteket oktató tábort. Fieldnek és a Vöröskeresztnek ennyi épp elég volt ahhoz, hogy hozzáfogjon a nagy propagandájú, húsvéti evakuáláshoz. A cigányok tudatában hadd erősödjön tovább az áldozati bárányi szerep, és szikrája se maradjon az együttéléshez múlhatatlanul szükséges felelősségérzetnek. Hogy rajtuk is múlik, mi van velük és körülöttük. Hogy tudják, rettegni egyformán rossz cigánynak és nem cigánynak.
A fieldi pankráció után rögvest csattant is két pofon, és mindkettőt egy hazatérő »menekült« osztotta ki...”