Ágnes asszony

„Heller Ágnes semmilyen nyomot nem hagy maga után. Marxizmusból, lukácsizmusból, valamint Fehér Feri bácsi asztali mondásaiból összetákolt, zavaros gondolatfüzérei már régen szétporladtak. A kutya nem beszél munkásságáról, régen nem beszédtéma egyetemen, társaságban, egyáltalán nem számít, hogy éppen mit ír, mire készül. Heller Ágnes a magyar filozófia Zalka Mátéja. Sokan tudjuk, hogy létezett egy ilyen nevű személy, írt és partizánkodott egy időben, de három épkézláb mondatnál többet aligha tudnánk összekalapálni róla. Teljesen mindegy, hogyan ájuldozik negyvenkét darab barátja, pár esztendő, és tényleg senki sem emlékszik arra, hogy Heller Ágnes sanzonokat énekelt-e a sarki Ibolya presszóban, vagy Vajda Mihály legjobb barátjaként alakította az el nem kötelezett világutazót.

De valami emlékezetesen mégis hagyott maga után: tízmilliókat csípett fel nagy ívű tanulmányaiért, és eltagadta a 2006-os rendőrterrort. Ennyi biztosan megmarad a munkásságából.

És még valami… Bágyadt, ködös őszi délutánokon, amikor kinn peregnek a sárga levelek, és jókedv után kutatunk a szobában, elővesszük majd Heller Ágnes szerelmes levelezését. A címzett: az MSZMP, a tárgy: térdelve rimánkodás. És akkor elmondjuk majd unokánknak, hogy volt idő, amikor a szellemi tunyaság és becstelenség annyira eluralta Magyarországot, hogy ennek a nőnek nem a sarki trafik jutott, ahol rikácsoló hangján rágógumit és szofit kínálgatott volna, hanem még ő szabott itt nekünk ízlést, utat, filozófiát.”