„A majd’ negyven éves táncházmozgalom reneszánszát éli? Többek közt a Gödör klubban megrendezett táncházaknak köszönhetően mintha pár éve egyre többen újra felfigyeltek volna rá.
Ami a szocializmusban táncházmozgalom volt, mára önálló stílussá nőtte ki magát. Vannak emósok, deszkások, raprajongók, és vannak, akik táncházba járnak. Kialakult a táncházas kultúra, amelynek gyökerei a magyar történelemben és néphagyományban gyökereznek. Aki ezt műveli, az nem csupán magára aggat egy lógós gatyát és félrecsapja a sildet meg rááll a gördeszkára, hanem sokkal nagyobb múltból merít. Szerintem ez sokkal emberibb világ. A tánc egyidős az emberiséggel, a néptáncok szervesen fejlődtek a mai napig.
A kommunista diktatúra nagyon támogatta a hagyományőrző egyleteket, a színpadi táncot, a táncházmozgalom azonban kiütötte a biztosítékot. Milyen viszonyban van a megkoreografált műsorok világa a táncházzal?
Induljunk ki az együttesi munkából. Van egy olyan felfogás, amit autentikának hívunk. Egy szakmailag felkészült együttesben eredeti felvételekről tanulunk, vagy olyan oktatóktól, akik eredeti felvételekről tanultak. Ez sugárzik ki a táncházakba is, a táncházakban is így tanítanak, sőt a táncházak bázisát is az együttesek tagjai adják. Most már a táncegyüttesekben folyó szakmai munkának is története van, fejlődött a szakma, kialakult a saját hagyománya. Valóban, lehet, hogy kicsit múzeumos a színpadra állított néptánc. De szükség van erre az együttesi munkában, hogy legyen kihívás, motiváció. Ráadásul valószínűleg a fellépések után a táncosok lejönnek a táncházba és a maguk örömére, szabadon is táncolnak. A kettő szorosan összefügg és kölcsönösen következik egymásból. Szükség van a színpadi reprezentációra, és ennek kell megtermékenyítenie a táncházakat. Az iskolákban, óvodákban, kultúrházakban minderre egyre nagyobb az igény. Ahol meg nincs rá igény, ott ki kell alakítani. Ezért tartom fontosnak az egyetemi tánccsoportot. Akik onnan kikerülnek, tanárok lesznek, és meg tudják szervezni a táncházat az iskolában. A tanárnak nem muszáj táncházat tartania, csak a megfelelő embereket kell megtalálnia. Viszont ő tudja, hogy miért fontos a táncház, mire való és miért van rá szükség. Ez az egyetemről kikerülő értelmiség feladata.”