A magánember

„Bár túlzottnak érezzük egyes orgánumok és Kósa Lajosnak, a Fidesz ügyvezető alelnökének indulatos reagálását, miszerint Gyurcsány befolyásolná a bíróságot az ítélethozatalban, a felvetésben vannak megfontolásra érdemes szempontok. Mert Gyurcsány valóban nem tett semmi olyasmit, amiből a bíróság befolyásolására következtethetnénk, nem pattant fel, és nem ragadta magához a szót. Tényleg úgy viselkedett, mint egy civil, mint egy magánember. Ám nem tudni, hogy a negyedrendű vádlott hirtelen elhallgatása összefüggésben áll-e a magánemberré átvedlett nagyon fontos közember váratlan megjelenésével.

S úgy általában, amíg az összekuszált, s hihetetlen dilettantizmusra, sőt kifejezett ostobaságra valló titkosszolgálati szálakat ki nem bogozzák, addig az éppen akkor aktuális miniszterelnök nem lehet még átmenetileg, egy röpke részvétnyilvánítás erejéig sem magánember. Bírósági megjelenése akaratlanul is fellépésnek hat, s ha a bírót nem befolyásolja is, a vádlottak, a tanúk nyomásgyakorlásként érzékelhetik. Érdekes, hogy Gyurcsány a gyilkosok bírósági tárgyalására elment, de a saját ügyeinek kivizsgálásán, felderítésén, megítélésén, lett légyen az parlamenti vizsgálóbizottság vagy független magyar bíróság, nem érezte szükségét személyes jelenlétének. Távolmaradásának két lehetséges magyarázata van. Azokon a tárgyalásokon nem érzett elegendő büszkeséget, netán Molnár Csaba nem akarta elkísérni.”