Vaskefe, vagy amit akartok

„Szeretnénk választ kapni arra, hogy miért nem vontak felelősségre senkit sem az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni törvénytelen megtorlásokért, miért hagyták futni, sőt magas állásokba helyezni az ávósokat… Szeretnénk megtudni azt is, kik a felelősök a nagyfokú történelemhamisításért, amelyet a liberális televízió nap nap után kalapál a fejünkbe. Így aztán a Wittner Mária által elmondottak talán csak hájjal kenegetésnek számítanak egy olyan ember irányába, aki valóban beteg, de élete és hatalma teljében részt vett hazája tönkretételében, a tudatos népbutításban, a hitelek felvételének engedélyezésében, ami által milliók váltak beteggé ebben az országban. (...)

Az akkori kormány az ország legnagyobb szégyenére 1500 darab késhegyből emelt egy mementót, a Vaskefét, mindazok számára és figyelmeztetésére, akik az igazi magyar forradalomban mertek gondolkodni. Talán ha a Sztálin-szobrot visszaállították volna, még az sem lett volna olyan gyalázatos tett a forradalmárokkal szemben, mint amit elkövettek a Vaskefe felállításával az úgynevezett Csizma téren. Gyurcsányék az összes forradalmárt megalázták, de sajnos voltak közülük olyanok, akik mégis együtt emlékeztek velük a helyszínen. Ezzel maguk is elárulták a forradalmat, lehet, persze, hogy ezt titokban már korábban is megtették.

Így aztán ne csodálkozzon senki sem, hogy egy volt halálraítélt nem tud, és nem akar megbocsátani egykori elnyomóinak, mert amíg nem történik meg az igazságtétel, addig mindazok, akik pufajkába bújva saját országuk és népük ellen fogtak fegyvert, nem érdemelhetnek őszinte együttérzést. Orbán Viktor miniszterelnök méltóságteljesen járt el, amikor az MSZP azt kérte tőle, járjon közbe, hogy ne bocsássák el Horn Gyulát a kórházból. Emberséget tanúsított azzal az emberrel szemben, aki nemzetközi kitüntetései ellenére is csak egy pufajkás maradt az igazi rendszerváltók számára.”