„Ha a mai tudósítások nem túlságosan firtatják is, emlékezzünk rá: előkerültek a romagyilkosságok ügyében olyan szálak is, amelyek a vádiratban nem kapnak hangsúlyt. Például hogy K. Istvánt a Nemzetbiztonsági Hivatal 2008 májusáig figyelte, de csak a besenyszögi támadásig. Majd miután fegyvereket vásárolt, az NBH megszüntette a megfigyelését. Józan paraszti ésszel azt gondolná az ember, hogy akkortól kétszeres erővel figyelték, de nem. Az NBH-t ezek szerint megnyugtatta, hogy a romagyilkossággal gyanúsítható K. István új fegyvereket vásárolt. Cs. István pedig a Katonai Biztonsági Hivatal egyik informátora volt. Ha a téma nem lenne a szó szoros értelmében véresen komoly, azt mondhatnánk, hogy ez egy vicc. Vagy egyszerűen a szokásos magyar abszurd.
S hogyhogy még mindig az? Örkény István kis groteszkjeit annyira szeretjük, hogy továbbíratjuk a valósággal? Az NBH-s és a katonai elhárítási szál van olyan érdekes, hogy a vádirat középpontjában legyen. Az állampolgárok többségét sokkal jobban érdekli az, hogy K. Istvánról miért szállt le a Nemzetbiztonsági Hivatal éppen akkor, amikor fegyvereket vásárolt, mint hogy tizenöt éves korában a csángó dalokat vagy a cigányzenét szerette-e jobban. Akármerre kanyarodnak majd a bíró kérdései, arról egy pillanatra se feledkezzünk meg, hogy a cigányokra vadászó banda fele elég különös kapcsolatokkal bírt. Az egyik vádlott a Nemzetbiztonsági Hivatal óvó tenyerét érezhette magán, a másik pedig kapcsolata volt a katonai elhárításnak. Nem semmi.
Ha erről a szálról megtudjuk végre, hová vezet, utána akár rasszizmusellenes tüntetést is lehet szervezni.”