„Március 15. alkalmából jegyzem meg, hogy a magyar sikeresség döbbenetes korrelációt mutat a nyugat-európai integrációt hangsúlyozó korszakokkal, továbbá az itthon világrengetőnek tartott csodálatos egyedi magyar modellek kivétel nélkül ostoba hülyeségnek bizonyultak nemhogy rövid- meg hosszú távon, de már másnap. Ennyit arról, hogy kinek ki diktáljon. Meg hát tessék összehasonlítani a méltán és sokat szidott uniós bürokrácia apparátusának szakértelmét a hazaival, és elcsodálkozni, milyen brutális kiütést szenvedne a magyar fél egy ilyen meccsben.
A brüsszelezésről meg még annyit, de ezt már számtalanszor elmondtam, hogy az EU ugyanúgy a hazánk, ahogy Magyarország. És minden, kellően sokszor ostorozott hülyesége ellenére, plusz jelentős külső segítséggel, de bizony elérte, hogy soha nem látott béke és prosperitás van Európában. És bizony, az otthon érzése simán a schengeni belépésnél kezdődik, nem a ferihegyi hiénataxisok láttán. Az már a rosszabbik része.”