„Meccset például sosem nézek, háború viszont olyan ritkán van, hogy olyankor sajnálnám elszalasztani a műsort. Ezért mostanában inkább a líbiai karitatív expedícióval foglalkozom, így sajnos kimaradnak olyan poénok, mint Lázár János sikereinek titka vagy Schmit Páll úgy általában.
Líbia viszont lesz még téma, és nem annyira saját jogán, mint inkább az európai katonai ébredés színtereként. Alapvetően örömhír, hogy az az Európa, amely évtizedekig a pápa sajnálkozó közleményeivel vett részt a világpolitikában, amely egy Milosevicset nem tudott taccsra vágni egyedül, és amelyet épp ezért nem is lehetett komolyan venni, végre feltűri az ingujjat. Igaz, még van mit tanulni, például hogy könnyebb eredményesen háborúzni, ha tudjuk, mi volna az eredmény, amiért csináljuk. De valahol el kell kezdeni.”