„Az új alkotmány bevezetné a »sima« bizalmatlansági indítvány eszközét. Eddig ha le akarták váltani a kormányfőt, meg kellett nevezni az új miniszterelnök-jelöltet és az összes képviselő több mint felének szavazatával egy csapásra leválthatták a régit és helyébe emelték az újat. Ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány. Eddig egyszer használták Magyarországon, s igazi hungarikumként 2009-ben Gyurcsány Ferenc maga is megszavazta az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványt, hogy Bajnai Gordon elfoglalhassa ugyanazt a széket.
Az új alkotmány tervezete szerint ez a konstrukció fennmaradna. Viszont a miniszterelnök megbízása akkor is megszűnne, ha a kormányfő »megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn«. Ezt a képviselők kétharmada mondhatná ki, ily módon a miniszterelnök megbízása anélkül is megszűnhetne, hogy megvolna az utódja.
Elég valószínű, hogy az alkotmánytervezet készítői előtt a 2008-as koalíciós szakítás példája lebegett, amikor hiába vesztette el (látszólag) Gyurcsány Ferenc a parlamenti többséget, ez közjogi státusát nem érintette. Az alkotmányozási folyamat során korábban is volt már kísérlet egy afféle »Gyurcsány-klauzula« beépítésére. Ám az a javaslat végül kikerült a forgalomból, hogy úgymond súlyos politikai bizalomvesztés esetén az államfő oszlathassa fel a parlamentet (ti. el kellett volna dönteni, hogy a bizalomvesztést kilóban vagy méterben számoljuk).
A miniszterelnök kétharmaddal történő leváltása is eléggé használhatatlan eszköznek látszik első pillantásra. Kétszáz fős parlament esetén legalább 101 képviselő választhat kormányfőt a ciklus elején, s elég nehéz elképzelni, hogy a mögötte állók száma 66-ra zuhanjon a ciklus során. Ez valóságos politikai összeomlás volna a miniszterelnök számára, messze túl van azon a szinten, hogy »megválasztásának feltételei már nem állnak fenn«. A lényeg azonban az, hogy az új szabály mégiscsak megnyit egy kis utacskát, amit egy (nehezen elképzelhető, de nem lehetetlen) konkrét helyzetben talán be lehet járni.”