Akkor sikeres az elnökség, ha Európa megerősödik

„Két hónap telt el az elnökségből. Mit tekint az eddigi legnagyobb sikernek és a legnagyobb kudarcnak?

Nem sikerekben és kudarcokban gondolkodom. Feladataink vannak, amelyeket teljesíteni kell. Hogy milyen mértékben sikerül teljesíteni, az jelentős mértékben rajtunk kívül álló tényezőktől függ. Nem volna helyes, ha olyan sikereket, amelyek részben tőlünk független körülmények kedvező alakulásából adódtak, magunkénak tulajdonítanánk. Ugyanilyen hiba lenne kudarcról beszélni akkor, ha a hat hónapos elnökségünk alatt bizonyos célkitűzéseink rajtunk kívül álló okok miatt nem realizálódnak. Mindennek ellenére előre bejelentettük, hogyan lehet megpróbálni meghatározni a sikert: most is azt mondom, amit az elnökség előtt, hogy az elnökségi jelszóhoz, tehát a fő célkitűzésünkhöz kell mérni. Ez a mottó pedig az „erős Európa”. Ha július 1-jén Európa valamivel erősebb lesz, mint december végén volt, akkor ez az elnökség sikerességét jelzi. Úgy érzem, az első két hónap tapasztalatai azt mutatják, erre reális az esély. (...)

Igen, de úgy tűnik, hogy a nagypolitika eközben háttérbe szorítja a magyar elnökséget.

Ha ezzel közelebb kerülünk a célkitűzéseink megvalósításához, akkor ez nem baj. A magyar elnökség egyébként kézben tartja az ügyeket. A legutóbbi példa a líbiai válság. Ha ez csak külpolitikai kérdés lenne, akkor nem az elnökség dolga volna, hiszen a Külügyek Tanácsának nem én vagyok az elnöke, hanem Catherine Ashton. Csakhogy kiderült, hogy ez sokkal összetettebb ügy. Oda kellett küldeni a Frontex határőrizeti ügynökséget, tehát a Belügyi Tanácsnak is foglalkoznia kellett az üggyel. Aktiválni kellett a Polgári Védelmi Mechanizmust. Aztán felmerült, hogy humanitárius segítségre is szükség van. Az is kiderült, hogy ez energiaellátási, energiabiztonsági kérdés is. A magyar elnökség végig azon a markáns állásponton volt, hogy határozott szankciókra van szükség. Itt is voltak nézetkülönbségek, ami természetes, az elnökségnek viszont az a dolga, hogy egységes álláspontot teremtsen. Megtörtént, megszülettek a szankciók (amelyek valamivel erőteljesebbek, mint a Biztonsági Tanács által elfogadottak), és senki nem vitathatja el, hogy a magyar elnökségnek ebben lényeges szerepe volt. Szó sincs tehát arról, hogy az elnökség bármilyen szempontból háttérbe szorul.

Mégis olyan érzés alakult ki némelyekben, hogy az elnökség nem sikeres.

Kapcsoljuk ki a hangulati, érzelmi elemeket, nézzük meg a tényeket, amikről eddig beszéltünk! Ősi magyar betegség, hogy saját csapatunknak nem mindig szurkolunk. Voltam én is olyan focimeccsen, ahol a közönség egy idő után elkezdett az ellenfélnek drukkolni. De szerintem mégis az a jobb, ha végigszurkoljuk mindkét félidőt. Különösen akkor, ha az első fél óra nem is telt el olyan rosszul, ellenkezőleg! Szerintem felesleges ilyenkor kedvetlenséget, borúlátást sugározni, inkább az ellenkezőjére lenne szükség. Persze egy pillanatig se higgye senki, hogy ezzel én befolyásolni akarnám a médiát, vagy megkérdőjelezném annak szabadságát, ez csupán az én véleményem. Továbbra is arra biztatom a médiát, hogy bíráljon minket, de egyidejűleg szurkoljon is nekünk.”