„Be lehet vezetni kártyát, karszalagot, kokárdát, billogot a felkapott, nagy befogadóképességű szórakozóhelyeken, tökmindegy. A fiatalok így is, úgy is alkoholos befolyásoltság fázisában leledzve érkeznek oda. És záráskor ugyanúgy tele lesz hányva a WC, mert eztán is lesznek páran, akik elvetik a sulykot. És pusmogva terjednek majd (mert eddig is terjedtek) a kocsmacímek, gyülekezőhelyek, ahol olcsón bemarhat az ifjúság. Megint a bor- és pálinka-őstermelők, a Vezénylő Tábornok szent tehenei járnak jól. A karkötő pedig szimbóluma lesz a fiatalokat kéjjel szivató, karót nyelt kormányzatnak, amelyik kész hatalmas elánnal lejáratni magát jövendő szavazói előtt.
Tállai viszont nem lankad, »azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben más módon is korlátozzák a 18 évesnél fiatalabbak megjelenését este 10 és reggel 6 óra között a szórakozóhelyeken«. Hát igen, razziákkal, helyek bezárásával akárki elriasztható akárhonnan, tényleg. Divatba jönnek majd a kisebb, illegális, kamaraszínház-méretű alkalmi rendezvények, fellendül a házibuli-kultúra. Ha a középiskolásokat drákói szigorral kiszekálják a törvényes helyekről, azzal nem lágyabb, hanem keményebb stílus irányába lökik őket. Lesz majd - mint a ’20-as évek tengerentúli szesztilalma idején - egy kevéssé gátlásos vállalkozóréteg, mely lebontás előtti, romos gyárcsarnokokba szervezi ki a kamaszbuli-piacot. (Az milyen menő lesz egy 16 évesnek! Ezerszer királyabb, mint a béna karszalagos hely.) Ott aztán patakokban folyik majd a zárjegy nélküli, olcsó pia, ha pedig az engedély nélküli objektumban ráesik valakire egy betongerenda, akkor a vér is. A világ ugyanis mindig akkor vált pokollá, amikor mennyországot akartak csinálni belőle. Méghozzá olyan dogmatikus balfaszok, akik meg voltak győződve róla: a mennyország csak és kizárólag úgy lehet frankó, ahogy ők elképzelik.”