Az illúziónak vége

„Érdekesen fogalmazott Vásárhelyi Mária az Élet és Irodalomban, hogy a háborúnak vége, és egyben vége a demokratikus, független sajtónak is. A médiaháborúnak lehet, hogy vége van. De most kezdődik csak igazán a demokratikus sajtó virágkora: amikor nem erőltetik ránk az Idegen szép című agresszív nézetrendszerüket, és nem másítják meg, nem írják át történelmünket, múltunkat. Végre a nemzeti oldal is hangot kap.

Persze addig sem lehetnek illúzióink. Mert a kádári nómenklatúra kedvezményezettjeinek, majd az őket követő politikai erőknek igencsak messzire nyúlik a kezük Nyugaton is, főként, ha hazánk ellen kell hangolniuk a művelt Nyugatot. Ezt bizonyítja a dühödt támadás országunk és Orbán Viktor miniszterelnök ellen a magyar médiatörvény kapcsán – mindez éppen akkor, amikor Magyarország átvette az Európai Unió elnökségét. Véget kell vetnünk annak az illúziónak is, hogy a nyugati kommunista és szocialista más kommunista és szocialista, mint a keleti. Tudomásul kell vennünk, hogy a nyugati baloldaliak és liberálisok jelentős részének szemlélete nem sokban különbözik a kelet-közép-európai baloldalétól. A komcsi ott is komcsi, csak őket nem szállta meg negyven évig a szovjet Vörös Hadsereg. Talán akkor még rosszabbak lennének. Éppúgy lettek volna náluk is Kun Bélák, Rákosik, Kádárok, mint ahogy jelentkeztek is annak idején Klara Zetkinek és Rosa Luxemburgok. Szerencséjükre ez a fajta bolsevizmus elkerülte őket, kivéve az NDK-t.

A médiatörvény kapcsán a magyar szocialisták és liberálisok hazug, megrendelt írásokkal megvezették a nyugati baloldalt. Hideg zuhanyként érhette őket ott és itthon is, hogy Neelie Kroes EU-biztos csak technikai jellegű problémákat talált a médiatörvényben, és szó sem volt arról, hogy bármi is veszélyeztetné a sajtószabadságot, a médiapluralizmust.”