„A kormányerőnek, amely ádáz küzdelmet vívott az előző rezsim luxusával, és birkózik annak hagyatékával, nemcsak illik, de kötelező önmérsékletet tanúsítania. Mert hiába nem emel fizetést a közszférában, hiába von meg állami vezetőitől évi félmillió forintnyi cafeteria-juttatást, és csökkenti szabadságukat évi negyven napról a felére. A híradások nem erről szólnak, hanem a luxusautóban suhanókról, meg azokról, akik a szigorú arccal meghirdetett kétmilliós bérplafon fölött tudtak keresni.
Az ő mentalitásuk, praxisuk mindent felülír.
A politikusok lehetnek éleslátóak, szellemesek vagy slágfertigek, de mind közül a hitelesek jutnak a legtovább. A hitelesek, akik Platón szerint egyszerre bölcsek, jóakaratúak és erényesek, így aztán a bizalomra egyedül érdemesek.
Lázár János úgy gondolta, az úton eltöltött munkaórákkal megkeresi autója árát. Nem kétlem igazát. De csak az érvei előtt meg nem hajló tiltakozás hatására döbbent rá, hogy a bölcsességet és a jóakaratot kifejezésre juttató empátia nélkül a racionalitás mit sem ér. Hogy Magyarország ma nem viseli el a köztisztviselők luxusát. Padlófékezett hát.”