„A görcsös erőlködésnek, hogy az arab világban most lezajló folyamatokat, akárcsak az Oroszországot bekeríteni igyekvő »színes forradalmakat«, a »történelmi jó« apoteózisának állítsák be, óvatosságra kellene intenie minket a folyamatok megítélését illetően. Az, hogy kiknek állnak érdekében ezek a változások, mindebből világosan kiderül. A fő kérdés inkább az, hogy miért vállalja a globális hatalmi rend az általa fenntartott status quo megbontásának számára életveszélyesen nagy kockázatát. Mit remél mindettől, és/vagy milyen, még ennél az iszonyú kockázatnál is fenyegetőbb csapást próbál ezzel elkerülni? Eddig olyan, számára megbízható rezsimekkel »dolgozott«, amelyek monarchiaként vagy világias »nyugati demokráciának« álcázva, kegyetlen kollaboráns diktatúra segítségével tették lehetővé a globális birodalmi szivattyúk zavartalan működését. A változatlanul igen magas termékenységi ráták nyomán gyorsan növekvő népesség azonban a reménytelen nyomorúság olyan tengerét hozta létre, amely most már mindenütt robbanással fenyeget. És az aligha lehet kérdés, hogy a spontán mozgások csak azokat a tradicionális iszlám erőket hozhatják a felszínre, amelyek számára a Nyugat liberális kapitalizmusa a legsötétebb pusztítás maga.
A globális hatalmi rendszer számára viszont egy ilyen láncreakció a teljes világrendjének összeomlását hozná. Egyszerre veszítené el két alappillérét, az olajat és Izraelt. Ezt az apokalipszis-forgatókönyvet gondolja most kétségbeesett elővágással elkerülni. Abban bízva, hogy a liberális manipuláció már ezekben az országokban is kitermelte a »való világ« népét, akik a Nyugat fogyasztóparadicsomának bűvöletében »demokratikusan« ezt az utat választják majd – az iszlám radikalizmussal szemben.
A jelenlegi arab »szabadságharc« valódi tétje tehát kétségtelenül az, hogy az eddigi diktatúrák helyét az iszlám vagy a demokráciának és »szabadságnak« álcázott konzumidiotizmus diktatúrája váltja fel.”
