H-betűs szó II.

„Vajon miért van az, hogy a magyar baloldal a megváltást mindig olyannyira a külföldtől várja, hogy a nemzeti érdek és önrendelkezés fogalmai fel sem merülnek benne? Miért, hogy ilyenkor beigazolódnak a legrosszabb előítéletek is, hogy ez a párt az a párt, hogy az aktuális haladás-eszmény miatt állandóan zálogba kívánják adni az országot? De még az önrendelkezésre is csak akkor hajlamosak hivatkozni, amikor épp egy nekik nem tetsző berendezkedést kell szétverni, mint pl. a monarchia esetében (más kérdés, hogy akkor is a külföld önrendelkezett helyettünk, hiszen sem akkor, sem az utána következő korszakban nem a magyarok kívánták lebontani a meglévő rendet).

A proletárnak nincs hazája, ezért a gyámság indokolt minden olyan esetben, ha az országot mucsai reakciósok vezetik. Ahogy John Stuart Mill, a liberálisok védőszentje már megírta Szabadságról c. opusában: a zsarnokság indokolt, ha egy adott társadalom még "fejletlen": »Ahol a nép még kiskorú, ott a spontán fejlődés útjában álló kezdeti nehézségek oly nagyok, hogy ritkán lehet válogatni a leküzdésükre alkalmas eszközök között; s egy olyan uralkodó, akit a jobbítás szelleme vezet, jogosult bármilyen eszközt igénybe venni, ha ezzel egyébként esetleg elérhetetlen célt tud megvalósítani. Barbárokkal szemben a zsarnokság jogosult kormányzási forma, ha a cél viszonyaik jobbá tétele, s az eszközök bizonyítottan e cél elérését szolgálják. A szabadság mint alapelv nem alkalmazható annál az időpontnál korábbi állapotokra, mikortól az emberiség képessé vált rá, hogy szabad és egyenlő viták révén tökéletesedjen.«

Mi mindig kiskorúak vagyunk, ha nem a baloldal kormányoz.”