Bokszoló majmok

„Azért sem voltak legalább egymillióan, mert Gyurcsány Ferenc több bölcsességet is kinyilvánított tüntetésügyben. Olyan aranyigazságokat, amelyeket nem lehet elfelejteni. Az egyik nagy bölcsesség, hogy az ügyek nem az utcán intéződnek el. A törvényesség betartása a parlamentben kezdődik és végződik, ott kell kulturáltan, higgadtan és okosan alkudozni. Nem az utcára szaladgálni, mint az oktalan Fidesz tette nagy meggondolatlanul. A másik Gyurcsány-féle axióma úgy szól: tüntessenek csak, majd megunják és hazamennek. Sajna ebben nagy igazság van. Most a médiatörvény a krokodil csirkéje, amit tépni, rágni, zúzni, harapni, összeroppantani kell, de úgy, hogy csak az eszkimókat nem sikerült még rávenni, hogy tombolva tiltakozzanak, de a Greenpeace vagy az Amnesty International valami kicsavart hókuszpókusszal már bejelentkezett. Azt mondják, a magyar médiatörvény túlmegy az ésszerűség határain, és már a személyiséget veszélyezteti – ha sikerült kibogozni az eszement érvelést.

De az idő megy, a médiatörvény meg elindul a maga útján, és a gyakorlat bizonyítja be, hogy ér-e valamit. Mert mi a lényege mindennek, a nagy háborgásnak, az öngerjesztésnek, Szalai Annamária napi virtuális megbecstelenítésének? Az abszolút baloldali, liberális média- és véleményhatalom elvesztésének közelsége. Bakács Tibor Luthert játszva kiakasztott egy tiltakozást, amit Gryllus Dorka, hazánk Berlinben élő színésznője sűrű bakik közepette fel is olvasott. A tömeg boldogan fogadta Bródy Jánost, aki arra hivatkozott, hogy már negyven évvel ezelőtt is élt. Én is, és tudom, hogy Bródyt akkor is dédelgette a rendszer, mert egyben félt is tőle. Ma már elvásott Yesterdayman, akit alkalmakkor elő lehet húzni a sutból. Az igazi meglepetés az Irie Maffia énekese volt, aki a sajtó- és a szólásszabadságról rappelt. »Fejemben majmok bokszolnak« – kiáltotta világgá, és azóta izgat, ki lett a győztes: Sajtó vagy Szólás?”