„Elérkeztünk a másik, a szellem világának mércéjével mérve legalább ilyen súlyos esethez, amikor is a Népszabadságban Heller Ágnes büdös zsidózta le saját magát tehetetlen dühében. Hogy a mindezidáig, szép kora ellenére a demenciának láthatóan még a leghalványabb jelétől is megkímélt szoclib filozófus ikon asszony fejében pontosan mely folyamatok játszódhattak le, azt szintúgy csak találgathatjuk, de hogy az idézett nyilatkozatával többet ártott, mint használt saját ügyének, az egészen biztos.(...)
Igaz, minden bizonnyal hazai sajátosság lehet, hogy a súlyos, általánosító vádakat mostanság leggyakrabban éppen az érintettek szórják önnön fejükre, csavarva ezzel jó nagyot még a régi viccen is. Tudják, amikor János bácsit kérdezik szörnyülködve az általa felkeresett amerikás rokonok, hogy tényleg van-e antiszemitizmus Magyarországon. Mire ő: - Nincs, de igény az volna rá. - Mármint az érintettek részéről, egészülne ki a legújabb változat.”