A tyúkketrecen túl

2011. január 28. 14:00

Néhány tagállam kizárása az euróövezetből még nem a világ vége, a potyautas-államok mentalitásának eltűrése viszont igen.

2011. január 28. 14:00
„Az euró ugyanakkor természeténél fogva lehetetlenné teszi a nemzeti valuták leértékelését. Vagyis, ha baj van, a nemzeti kormányok kénytelenek valódi takarékossági intézkedéseket bevezetni, amelyek mindig igen népszerűtlenek (valószínűleg leginkább ezért is nem igyekszik az Orbán-kormány minden áron az euróövezetbe, Matolcsy György korábbi optimizmusa dacára). Ezek nélkül viszont a rendszer többi tagjának kell helytállni a tartozásért, akárhonnan származzék is. Épp ennek elkerülésére szolgálnak az államadósságot és a költségvetési hiányt maximáló maastrichti kritériumok.

A meghatározásukban részt vevő szakemberek és politikusok azonban nem számoltak azzal, hogy ezek a feltételek nem garantálják, hogy a valutaunióba csak összehasonlítható gazdasági teljesítményű, stabilitású és gazdaságpolitikai felfogású országok lépnek be, és rövid távon nem lesz szükség a központi banknál komolyabb koordinációra. Úgy gondolták, hogy a normális, józan fiskális politika például tagállami szinten garantált. Ez hiba volt: a görög csalásokat, az ír válságot és a mindezt tetéző spanyol és portugál helyzetet azonban külön-külön még így is lehetett volna kezelni. Együtt azonban igen nehéz lenne. (...)

A magyar vezetésnek nem újabb csodarecepteket kell kitalálnia, csodák ugyanis nincsenek. Ehelyett egyértelmű választást kell kínálni mindenkinek: élvezi az euró nyújtotta még alacsonyabb költségeket, nagyobb biztonságot, és vállalja az ehhez szükséges fegyelmet, vagy a maga útját járja. Kérdés, van-e ehhez a magyar EU-elnökségben elég bölcsesség, elszántság és elég hitelesség. Néhány tagállam kizárása az euróövezetből még nem a világ vége, a potyautas-államok mentalitásának eltűrése viszont igen, mert a gazdaság egyik legfontosabb tényezőjét, a bizalmat számolja fel.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
vero1_
2011. január 29. 11:24
az euro az ecu-t váltotta. (devizából valuta) akikre kitalálták az ecu-t annak jó az euro. a többiek, akik szép reményekkel beléptek szívnak. és szívni is fognak. nem ugyanaz a gazdasági potenciál, nincs önálló fiskális politika; lemaradás, szegénység, strukturális zavarok.
OmegaMale
2011. január 29. 10:26
"Néhány tagállam kizárása az euróövezetből még nem a világ vége, a potyautas-államok mentalitásának eltűrése viszont igen, mert a gazdaság egyik legfontosabb tényezőjét, a bizalmat számolja fel." Ha forintunk van, akkor a piac mondja meg, mennyit ér. ha meg eurónk, akkor meg az EU. Egyik képletben sem szerepel Magyarország. Szokásos *patrióta* megnyilvánulás összemosni minket a többi szamárpados tagállammal, akik hosszú évekig az EU kegyeit és bizalmát évezték, de mégis az etető kézbe haraptak. Nem vonható párhuzam a visegrádi országokkal, akikkel az EU folyamatosan szankciókat, korlátozásokat és megszorító ajánlásokat alkalmaznak, hogy ki ne derüljön: ezek az országok is ott vannak a toppon, ha fair a verseny. De az is lehet, hogy ebbe a bizalmi klubba a meleg tengerpart a beugró.
bmucsai
2011. január 29. 05:01
Tényleg nem ás elég mélyre a szerző! Fel se tűnik neki, hogy annyira különböző országok, miért jutottak ugyanabba a helyzetbe. Valószínűleg azért, mert a közös valuta ellenére a pénz áramlása a gyarmatokról a centrum felé irányul. Visszaáramlás nincs. Erről kéne írni!
elfelejtette
2011. január 28. 19:44
Tallián úr ismét összeollózott magának egy ilyen izét. Rejtély, miért szemlézi a Mandiner ezt a figurát, amikor semmi értelmeset nem képes produkálni. Mondjuk a széles témamerítéséből ítélve valószínűleg semmihez sem ért, talán ez az oka a semmitmondó elmélkedéseinek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!