„Szóval értem én, és örülök is, hogy minden mocsok nem mehet ezentúl adásba: sőt, ha mezítelen felsőtestű delnőket csak erre szakosodott, lefóliázott periodikákban lehet majd bámulni, nem pedig két lego-reklám között, részemről az is oké. Az már nem annyira, hogy meg van mondva, hány százalék lehet a bűnügyi hír. Az se tetszik, hogy a magyar produkciók közlésére van kötelező minimum, és az eléggé magas. Ugyanis előbb néhány évig a színvonalas (versenyképes) magyar produkciók megszületését kéne támogatni, aztán meg rábízni az úgynevezett emberekre, kinek mi tetszik. A műsorszolgáltatók azt fogják sugározni, ami tetszik.
De már ez, hogy a »médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére«, őrület. Szerintem például a Szcientológia Egyház agymosó szekta, nagyon utálom, és ezt alkalomadtán részletesebben is meg szeretném írni, baj? (...)
Úgyhogy az lenne a kérésem, Orbán Viktor gondolja meg magát. Nem azért, mert egész Európa ezt mondja. Európa véleménye le van szarva nem annyira fontos. Hanem mert éppen ez lenne a hiteles, igazi keresztényi attitűd. Orbán cseppet sem vesztene a tekintélyéből, ha azt mondaná: »tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ezt az ügyet átgondoltam. Mégiscsak több szakmai szervezettel kell egyeztetni a törvényt. Mégiscsak olyan médiaalkotmány kell, ami nem szűkíti, hanem tágítja az újságírók jogkörét, és segíti a munkájukat. Mégiscsak lehessen bármekkora hülyeséget írni a neten, hiszen előfordul az mindannyiunkkal.«”