Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Éppen elég magyar nyelvű szájt létezik a környező országokban, ahol folytathatjuk a blogolást.
„Mi, nolblogos bloggerek - nolbloggerek, nollerek - persze nem szeretnénk részt venni a Nolblog felszámolásában. De a Nolblog felszámolását jelentené az is, ha tekintettel volnánk a pornóidentitású médiaalkotmány előírásaira, és Szalai Annamária ízlése szerint gyártanánk a jövőben ezeket az internetes naplókat. A szájzárral és az öncenzúrával mi is A kutyák dalának főszereplőivé válnánk, ezt pedig nem akarhatjuk.
Mi a teendő? Что делать? - kérdezhetjük Lenin után szabadon. Két megoldás létezik.
Az egyik az egész digitális Népszabadság áthelyezése - külön vállalkozásként - egy külföldi szerverre, ahová nem ér el a politikai pornóipar mocskos keze. (De lehet, hogy elég csak a Nolblogot kimenekíteni.) Még akkor is, ha ezzel kurucinfók leszünk a saját hazánkban (viszont avval ellentétben szabadon blogolhatók és kommentelhetők).
A másik megoldás: menekülni! Éppen elég magyar nyelvű szájt létezik a környező országokban - Szlovákiában, Romániában -, ahol folytathatjuk a blogolást. Mindez persze attól függ majd, hogy milyen lesz az új, fideszes médiahatóság bírságolási gyakorlata, és ez milyen hatással lesz a mai blogfelület szerkesztésére. De jó már most elgondolkodni rajta.”