„A múlt rendszer emberei eddig kivártak. Tavasz óta csöndben figyeltek, próbálgatták, hogy hol a határ. Aztán rájöttek, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és immár újra támadnak. Minden fronton, falkaszerűen és kegyetlenül, állandó pergőtűz alatt tartva a kormányrúdnál ülőket. Lopásról, diktatúráról hadoválnak, holott nyolc év után végre működik az ország, lassan megindul a fejlődés, apránként visszafizetjük a balliberálisok által hátrahagyott nyomasztó adósságot, és a közügyeinkről többnyire újra az erkölcs és közjó alapján állva születnek meg a döntések.
Ők az ellenségeink, akiket nem érdekel sem igazság, sem becsület, csak a reváns. Hergelnek és uszítanak, mint például Gréczy Zsolt, Gyurcsány Ferenc bizalmasa a tegnapi Népszavában. »Csikorog az Orbán-kormány gépezete, mintha homokkal táplálnák. Pedig az új magyar »diktátor« nyilván úgy gondolta: minden le lesz vajazva« – írja Gréczy, aki nemrég Rákosihoz hasonlította a kormányfőt. Ez az új stílus. Azt hiszik, hogy megint lehet majd bőrfejűeket montírozni az államfői poszttal visszaélő Göncz Árpádot okkal kifütyülő magyar emberek helyére. Azt gondolják, hogy ismét ki lehet húzni egy kormányzati ciklust kayaibrahimozással és minidúcsézéssel.
»A kutya ugat, a karaván halad« – intézné el mindezt a divatos kormányzati zsargon, ám nemcsak a nómenklatúra véleményelitje lázít önfeledten. A múlt rendszer kegyeltjei ott kárognak és gáncsoskodnak a minisztériumokban, s továbbra is ott pöffeszkednek a kulcspozíciókban, a legkevésbé sem jó irányba alakítgatva Magyarország sorsát.”