Az árpádházi királyok szerették a legyőzött ellenfelet

„Örömmel és hálás szeretettel köszönöm a magam és a gyermekeim nevében a magyar kormány döntését, mellyel befogadó szeretettel utat nyit az ország határain túl élő testvérek számára. Remélem, hogy ez az integráló, a sokféleségben egységet kereső lelkület nem fog leállni a trianoni döntés által határon kívül maradt és továbbra is ott élni akaró magyarok befogadásával. (...)

Együtt, közösen, könnyebb és eredményesebb házat, hazát építeni. Ez a szép Árpád vezéri álom fakult meg és dőlt össze Trianonnal. Hiszem, hogy nem az itt élő népek érdeke volt az, hogy egymást megtagadva, szülőföldjeinket megtöltsük vérrel, testvéreink sírjaival. Biztos, hogy mindannyian kevesebbek, szegényebbek lettünk azáltal, hogy megtagadtuk a testvéri összetartozást. Egészen biztos, hogy a világ nagycsaládjai között e térség darabocskákra szabdalva, és egymásnak feszülve nem képes a helyét, szerepét eredményesen felvállalni.

Trianonra sajnos a kettős állampolgárságról szóló magyar törvény nem végleges gyógyír, az ott felszakadt gondokra, kérdésekre, e térségben élő népek csak együtt adhatnak választ!  Én szívből remélem, hogy amit a huszadik század elvett a Kárpát-medencétől: a békés, testvéri együtt gondolkodást, a bizalomból fakadó békét, azt a huszonegyedik század elhozza, visszaadja és akkor az itt élő népek jókedvű munkával, közösen, mindannyiunk örömére tündérkertté tehetik ezt a földet.”