„Mert felgyújtották Zamárdiban a betlehemet. Melyet helyi asszonyok készítettek, ember nagyságú alakokkal, szalmából, nádból, életből és szeretetből. Hogy áldott legyen az advent, a várakozás, a kegyelet.
És nyilván nem jutott eszükbe, mégis biztos vagyok benne, azt hitték, védi betlehemüket a korszellem.
Tévedtek. Nem védi.
Pedig mint minden kornak, úgy ennek is van szelleme. És ez a korszellem is véd néhány »dolgot«, ügyet, eszmét. (...)
E korszellem már semmit sem tud kezdeni azzal, ami több mint húsz karakter. Itt Michelangelo tényleg széklábat farag. S aki disznómocsokba mártja Jézus keresztfáját, az a bulvárban üdvözül.
Ezért lángolt Zamárdi betlehemje.
Mert korszellemen kívüli volt, szegény.
S ha mégis kiderülne, kik gyújtották fel, hát a gyújtogatókat nyomban megvédené a korszellem.
Ha rohadt kölykök voltak, hát azért. Ha cigányok voltak, még inkább. Ha »antikeresztények« voltak, akkor meg pláne.
Ha lángol Zamárdiban a betlehem, már készülődnek a háttérben a nagy viták. A nagy, liberális korszellemviták.
S ha nincsen elkövető, akkor marad majd a csönd. Hiszen, végül is, mi egyéb történt… Leégett pár ember nagyságú alak, szalmából, nádból, emberségből, szeretetből rakva. Ugye-ugye… Csupa »tolakodó«, »kirekesztő« kereszténység.
Csupa múlt.
Csupa avíttság. Semmi modernség, semmi korszellem.
Pedig jöhetne már Tankréd. Ideje van a keresztes háborúknak.”
