„Az Európai Unió tucatnyi szakterületen bír befolyással mindennapi életünkre: ha az ezekkel kapcsolatos döntések megszületésének módját szélesebb körben jobban megértjük, képesek leszünk hatékonyabban fellépni saját érdekeink védelmében. S ezáltal a brüsszeli döntések a külpolitika ködös világából a belpolitikai szempontból is értelmezhető, ezáltal pedig széles körben megvitatható témák közé kerülnek.
Harmadsorban az uniós elnökség lehetőséget adhat hazánknak olyan ügyekben megszólalni - s egységes álláspontot képviselni -, amelyekben hagyományosan nem kérik ki egy közepes nagyságú európai ország véleményét. Könnyen előfordulhat, hogy a magyar kormányfőnek a jövő év első felében mondjuk egy közel-keleti konfliktus, vagy a kínai dömping ügyében kell a többi tagállam nevében is szólnia.
A témával foglalkozó szakértők szerint a politikai környezet, az uniós szokások, az apparátusok leterheltsége miatt egy uniós elnökség csak áttételesen (például a kultúra révén) alkalmas az ország hírnevének csiszolására. A nekünk kedves témák (mondjuk a kisebbségi kérdés) hangsúlyosabb szerepeltetésére sem feltétlenül lesz mód. De június elseje után, amennyiben az uniós tagországokban többé-kevésbé sikeresnek ítélik a magyar elnökséget, nagyban nőhet Magyarország hitele, s ezáltal mozgástere is.
Már csak ezért sem szabad elszúrni.”