„Sokadszor hallom a magánnyugdíjpénztárakba befizetett pénzek védelmében egy politikustól: fontos, hogy a számlán lévő összegek örökölhetőek, mert ugye ha »meghalna esetleg a családfő«, akkor a »többiek« ne járjanak rosszul. A politikus családképében tehát van a »családfő« és vannak a »többiek«. Magánnyugdíjpénztárba értelemszerűen csak családfő léphet. Jó kis demokratikus család lehet az övé. (...)
Nem nagy ügy, csak továbbnöveli az otthontalanságomat. Azt, hogy ez a világ, amelyben egyébként sincs különösebben helyem, a szóhasználatában sem az enyém, nem szeretem, nincs közöm hozzá, miközben ez vesz körül. De hát, ugye, meg kell szoknunk, hogy visszazúdul ránk az előítéletesség és szülője, a klerikális reakció, a maga borzadályos beszédstílusával. És hogy valóban mindenhová és mindenhonnan.
Merthogy a családfőző politikust Puch Lászlónak hívják, és még véletlenül sem KDNP-s, fideszes vagy jobbikos: szocialista.”