Egy kis szóhasználat

2010. november 22. 21:25

Meg kell szoknunk, hogy visszazúdul ránk az előítéletesség és szülője, a klerikális reakció.

2010. november 22. 21:25

„Sokadszor hallom a magánnyugdíjpénztárakba befizetett pénzek védelmében egy politikustól: fontos, hogy a számlán lévő összegek örökölhetőek, mert ugye ha »meghalna esetleg a családfő«, akkor a »többiek« ne járjanak rosszul. A politikus családképében tehát van a »családfő« és vannak a »többiek«. Magánnyugdíjpénztárba értelemszerűen csak családfő léphet. Jó kis demokratikus család lehet az övé. (...)

Nem nagy ügy, csak továbbnöveli az otthontalanságomat. Azt, hogy ez a világ, amelyben egyébként sincs különösebben helyem, a szóhasználatában sem az enyém, nem szeretem, nincs közöm hozzá, miközben ez vesz körül. De hát, ugye, meg kell szoknunk, hogy visszazúdul ránk az előítéletesség és szülője, a klerikális reakció, a maga borzadályos beszédstílusával. És hogy valóban mindenhová és mindenhonnan.

Merthogy a családfőző politikust Puch Lászlónak hívják, és még véletlenül sem KDNP-s, fideszes vagy jobbikos: szocialista.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 213 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kaducsa
2010. november 23. 15:00
Végülis az ő bajuk, hogy soha nem volt részük ilyen bensőséges hangulatban: Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel. A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti. Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!” Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, - Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. * Horribile dictu: "gazda", "urának" A mindenáron mindenkivel vetélkedés annak árt legjobban, aki csinálja.
Öreg
2010. november 23. 13:44
Az a multbanéző baromállat, aki klerikális reakciót emleget, magában visszasirja az osztályharcos rémületet, mint haszonélvezője. Nem csodálom, hogy egy olyan világ, amelyik bár kinlódva, de megpróbál normális lenni, számára idegen. Mint ő nekünk!
Honfi-fi
2010. november 23. 12:02
A klerikális reakció kifejezést, ezt a Lenin összesből tetszett ollózni, vagy ez megemaradt, még az ősi pártnemináriumok sulykolásából, mint gondolat foszlány?
HSL
2010. november 23. 11:17
Jó füvet szívhat a néni, ha ezen agyal.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!