„«Anglomán vagyok» – írta naplójában «a legnagyobb magyar». Aki furtonfurt Angliába rohangált, itthon pedig mást sem tett, mint nyugati minták követésére buzdított, s buzgón szervezte a mintakövetést. (...)
Ezer éve hiába keresik, akik keresik, a szuverenitást a korszak legsikeresebb, a nemzetközi «szinergiák» kihasználására legjobb politikai, gazdasági keretein kívül. Csak nyomort s rabságot találnak, teremtenek. Nálunk is, másutt is. Afrikától Észak-Koreáig.
Az önsorsrontásnak, önnyomorításnak, önbilincselésnek időnként lehet többsége, de jövője soha. Az a mi szerencsénk, hogy a második Orbán-kormány számára már nincs élet az Európai Unión kívül. Ha az unió rászól, Orbán Viktor haptákba vágja magát, és nem herdálja a pénzünket úgy, ahogy szeretné. Nagyon igazuk volt a Fidesz politikusainak, amikor nehezményezték, hogy az EU 2006-ban bűnös késéssel szólt rá a költségvetéssel trükköző Gyurcsány-kormányra, s ez nekünk nagyon sokba került.”