Megint komcsi

Kedves iii! Úgy látom, elvittem a dolgokat abba az irányba, hogy a történelmet relativizáljuk, de nem akartam. Én a történelmi példámban nem a Szálasi-kabinet tagjairól beszéltem, hanem azokról az újságírókról, közéleti szereplőkről, akik, mindegy, milyen formában, milyen tartalommal, de akkor alkottak. Tudniillik, ezek mind automatikusan háborús bűnösökké váltak, színésztől a gyárigazgatóig. Valóban igaz, hogy a rendszer nem összehasonlítható a Kádár-rendszerrel, de ezek az emberek nem is voltak vezetők, csak hétköznapi emberek, akik végezték a dolgukat, mint előtte. De nem akartam erre elkanyarodni. Igazad van, engedjük meg mindenkinek a változás lehetőségét. Ezzel nincs is baj. De az emberben akaratlanul benne van a cinizmus, ha olyat lát, hogy egyesek politikusok mindig aszerint változnak meg, hogy azzal jól járnak... és itt éppen erről van szó. Nem azzal van a gond, hogy valaki huszonöt éve a kommunizmust dicsőítette (mondjuk, vagy akár a maoizmust, ugye, Demszky úr), most meg lelkes liberális. Az a baj, hogy ez a szocializmus úgy bukott meg, hogy ő, a dicsérő, felfelé bukott vele. Na, ez a baj. És tőlem beállhat Orbán, meg bárki mögé, nem az fog zavarni, hogy mit mond, hanem az, hogy itt állítólag rendszert váltottunk, miközben az a rendszer többé-kevésbé személyében él tovább. Az a baj, hogy akik huszonöt éve egy diktatúra vezető értelmisége voltak (Ferge Zsuzsa, Aczél, Bauer, etc.) azok ma a demokrácia meg a szabadság fő zászlóvivői úgy, hogy frankón megélnek belőle. És én mégis higgyem azt ebben a mocskos világban, hogy az ő megtérésük őszinte? Saulból úgy lett Pál, hogy megtért a damaszkuszi úton, de Szent Pál csak mártírhalála, áldozatos munkája révén válhatott. Itt sokan Saulból egyszerre Szent Pállá változtatták magukat.

Most el kell mennem aludni, mert reggel korán kelek. Kívánok Mindenkinek jó éjszakát!

iii, figyelj egy pillanatra, kicsit csak rám. Én majd 40 éves koromig XI.kerületi voltam. Ez a város addig, adiktatúra minden jegyét magán hordozta. Akkor jöttem el onnan. Egyre kevesebbet mentem vissza, mert nem éreztem jól magam ott. Csak tiszta estéken, a rakparton végigmenni, ez maradt nekem. Most már évek óta nem voltam ott. Tudom, hogy más világ. Azt is, hogy ott az LMP-nek van bázisa, szükség is van rá. De a párbeszédekre is szükség van. Meg kell tanulnunk megérteni először azt, hogy mit akar a másik mondani, aztán azt, hogyan találjuk meg a beszélgetés stílusát. Ez most nagy kihívás, a kormányon lévőknek is, az ellenzéknek is. Én nem lesöpörni szeretném az ellenkezést, hanem kibeszélni. Gondolom, ezzel nem nagy bajt csinálok, ha így állok hozzá. Nekem nagyon elegem volt mindenféle erőszakból, nyomásgyakorlásból, amit el kellett szenvednünk. Mostani tiltakozásom is azoknak szól, akik kategórikusan nyomulnak, nyomulnak, meg sem kísérlik, hogy pl. felvegyék a nyugodtabb tempót, mert nem kerget a tatár. Közösen kell a jövőben megoldani a problémákat, nem szeparáltan, mert az oda vezet, hogy tovább szakad minden s senki nem jár jól a végén. Semmit nem utálok annyira az igazságtalanságon kívül, mint az erőszakot.

Találós kérdés: az MSZMP utolsó Politikai Bizottságából melyik tag szerepel még a közéletben ma is, melyik oldalon és mi az a fontos feladat, amivel megbízták nem régen? Ennyit a komcsizásról.