„A kádárizmus hömpölygő folyamában 1956 volt az örvény. Hatalmas szívóereje miatt veszélyes volt, beszippantott párthazugságokat, ideológiát, hamis mítoszt, koncepciós vádakat, kreált legendákat. Cikkünk címe nem metafora. Azt a hadműveletet nevezték »forgószélnek«, amelyet október 31-én határozott el a szovjet vezetés. Egy nappal korábban még nyilatkozatot adtak ki csapataik kivonásáról, s hogy »készek tárgyalásokba bocsátkozni«. Másnap pontosítottak: Ivan Konyev marsallt megbízták a Forgószél hadművelettel, s a szovjet tankok éjszaka fölvonultak a határon. Megszállásunkról gyorsan döntöttek. Mint a forgószél. (...)
Nyolc év kellett akkor is ahhoz, hogy kinyíljon a szemünk. Hogy a volt műhelytulajdonos, a csalódott párttag, a tönkretett paraszt, a gerinctörött értelmiségi rádöbbenjen végre, hogy nem egymás ellen kell acsarogniuk. Nem a városnak az »elmaradott« falu ellen, nem a munkásnak a »nem termelő« értelmiségi ellen, nem a szabotázzsal megvádolt gyári munkásnak a templomba járó keresztények ellen. Nekik egy oldalon van a helyük: szemben a Kremlből irányított bitorló hatalommal és kiszolgálóikkal. Nyolc év alatt kitisztul a látás, és megélesedik a hallás minden hazugságra. Nyolc év alatt egy ország el tud jutni odáig, hogy kimondja az ítéletét kalandor vezetői fölött. 1956 ítélet volt az országvezetés fölött, ahogy az idei fölényes választási győzelem is az volt.”