„Tőlünk is, mint a győzteshez »közelebb álló médiumhoz«, távol áll, hogy a szocialisták súlyos vereségén kárörvendezzünk, s nemcsak neveltetésünk okán, hanem azért is, mert tudjuk: a nem oly rég még dicsőséges párt bukása az egész országot megrendítő veszteségekkel járt, s a pillanatnyi helyzet csak a lehetőségét teremti meg annak, hogy egyszer majd okunk és módunk legyen az örvendezésre.
Ám, ahogy a vesztesek hozzáálltak a vereségükhöz, s kommentálták… jobban mondva magyarázgatták és szépítgették azt, nem egyszerűen megértő és elnéző mosolyra készteti, hanem harsány kacajra fakasztja a mégoly empatikus hallgatóságot is. Való igaz, az MSZP nem szenvedett megsemmisítő vereséget, csak megrendítőt. Ám egy bokszoló, aki nyolcnál feltápászkodik a padlóról, még kábult állapotában sem szokta bejelenteni, hogy győzött.
Ehhez képest Mesterházy Attila azzal kezdte a soha nem látott kudarc értékelését, hogy számukra ez siker. Ilyenkor irigyeljük a szocialistákat, hogy milyen könnyű nekik örömet okozni.”