Apuk, anyuk, gyerekek

„Annak, hogy együtt érzünk-e a gyereket hiába akaró párokkal, nem sok köze van a tényhez: A meg nem született gyereket nem kell felnevelni. Tehát nincs többletteher. Azaz indokolatlan a könnyítés. Orbán logikája rendben van, de ami fontosabb, kiviláglik belőle az elv: az állam nem ideológiai alapon emelgeti fel a család, vagy a házasság szent intézményét, hanem azt nézi az adózásnál, ki tart el gyereket, s aki eltart, azt nem sarcolja úgy, mint aki nem.

Ha viszont így állunk, s az állam csak ezt tartja szem előtt, akkor nem tehet különbséget aközött, hogy milyen családokról beszélünk. Akkor bizony az elvált, különélő szülőre, aki nettó jövedelme 20-50 százalékát is átutalja havonta exének, akinél a gyerek(ek) el lett(ek) helyezve, ugyanúgy igaz, hogy gyereket tart el, anyagi többletterheket visel a jövő nyugdíjjárulék-befizetőinek fejlődése érdekében - tehát nincs mese, neki is jár az adókönnyebbség. Nem lehet ez másként, főleg, hogy az új rendszerben sem a családok adóznak, nem ez lett az alapegység (noha ilyen ötletek is kavarogtak korábban), hanem továbbra is személyek.

Ekkor azonban kinyílik a nagy kérdés: hány gyereket is tart el egy ember? Merthogy nem csak olyan van, hogy elválnak az emberek - általában újra is nősülnek/férjhez mennek, és újabb gyerekek születnek. Vegyünk például egy átlagos patchwork-familyt. Elvált nő egy gyerekkel (exférje fizeti a tartásdíjat), elvált férfi, előző házasságból szintén egy gyerek (exének fizeti a tartásdíjat), és megszületik a közös kis csöppség is. No, ki hány gyereket tart el? Hány kölök után jár a csökkentett adóalap a férfi számára? Kettő után, akivel egy háztartásban él? Nevelt fia után is? Hiszen annak eltartásához keményen hozzájárul a gyerek apja. Ő pedig a saját gyereke eltartásához járul hozzá - épp a külön élő, de vér szerinti fia/lánya fejlődéséért viselt többletterhet ne ismerje el az állam?”