„Három Csongrád megyei város – Szeged, Szentes és Makó – maradt az MSZP-nek. Minden más: vicc. A legnagyobb vicc: Dombóvár. Dombóvár volt szocialista polgármestere rágalmazást követett el, majd vesztegetni akart. A vesztegetési kísérletről videó készült. Tavasszal le is kellett mondania polgármesteri tisztségéről. A büntetőügyében hozandó ítéletet úgy odázta el, hogy ügyvédei orvosi igazolást adtak be, miszerint Szabó Loránd súlyos beteg, képtelen megjelenni a tárgyaláson. Másnap Szabó Lorándot felvették, amint bútorokat cipel egy költözködésen. Nos, ezt a kifogástalan úriembert most ismét megválasztotta Dombóvár derék lakossága polgármesternek. Az MSZP-nek tényleg van miben reménykednie…
De a dombóvári sívó homokon, s a csongrádi érthetetlenségeken túl már nincsen reményük. S az ő siralmas, meddő kis reménységük a mi hatalmas, égig érő felelősségünk. Most már nincsen semmi más, csak a felelősség. Egy kivéreztetett, sokszorosan megalázott, megnyomorított ország a Fidesz–KDNP-szövetségbe vetette minden bizalmát.
Hívhatjuk ezt bárminek, még Nemzeti együttműködés rendszerének is – csupa eufemizmus az. Az igazság – mint mindig – sokkal egyszerűbb, sokkal ridegebb, sokkal kegyetlenebb. Az igazság mindössze annyi, hogy nekünk kell megmentenünk ezt az országot. Anyagi értelemben is, s ami ennél sokkal-sokkal fontosabb és nehezebb: nekünk kell megmentenünk az ország lelkét. Valahogy úgy, ahogy Klebersberg Kunó megmentette Trianon után. S nincsen ebben semmi költői túlzás. Ebben csak a felismert »muszáj« rémülete és elszánása van.”