A balgaság diadala

„Nem vitatom, hogy az állam korlátozhatja a tulajdon szabadságát, ha az különleges helyzetben közérdekből történik. De az alkotmányos kötelesség, hogy az állam ebben az esetben bizonyítsa a különleges helyzetet és szabályozza a különleges beavatkozás módját, eljárását, az állam felelősségét. Ez ugyanakkor kimaradt a törvényből.
 
Látták ezt a parlamenti képviselők? Igen, látták. Tudták, hogy a törvény alkotmányellenes. Igen, sokan látták. Miért fogadták el mégis a törvényt? Mert nem mertek szembemenni a feltételezett népakarattal, az arra hivatkozó állammal. Nem volt erejük megvédeni a jogállamot. Azzal mentették magukat, hogy különleges helyzetben a jogállami elvek sérelmével is meg lehet védeni a közérdeket. Ez szerintem súlyos tévedés. A jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel védeni. A jogállam azt jelenti, hogy a még oly jogos magán- és közérdek is csak szabályozott keretek közt érvényesíthető. Nincs helye semmilyen önbíráskodásnak. A Parlament tegnap jogállaminak mímelt önbíráskodás bűnébe esett. A közérdekre hivatkozva jogállamon kívüli eszközt teremtett magának az önbíráskodásra. Ez baj. Nagy baj.
 
Lett volna más út is? Igen lett volna, ha a Parlament helyt adott volna az MSZP vagy az LMP módosító indítványainak, melyek azt célozták, hogy most csak az ajkai helyzet kezelésére alkossunk egyedi felhatalmazást, aztán később majd ha kell, alkotunk részletes és alkotmányos szabályokat. De ezt lesöpörte a kormánytöbbség. Nem a mostani válságot akarják tehát kezelni, ennél többet akarnak. A válság így apropó, hogy a kormány kiterjedt és általános érvényű államosító felhatalmazást szerezzen. Ezt hívom ócska haszonlesésnek.”