Szolgálatban, erkölcsileg

„2006-ban nem lehetett nem a tüntetők oldalán állni. Akkor minden tisztességes ember a megalázottak és megnyomorítottak oldalára állt, velük vállalt szolidaritást, és szívéből gyűlölte, megvetette az összes állattá vált rendőrt, aki ebben részt vett. Minden tisztességes ember – kivéve a hatalom. Lehet itt vizsgálat, kell is, hogy legyen, a lényeget úgysem tudja majd bizonyítani. Azt, hogy a hatalom, mely a tévészékháznál saját rendőrét is fel akarta áldozni, ezt követően úgy döntött, most majd megmutatja, hol lakik az Úristen. Gyurcsányék úgy döntöttek, végigveretik, megalázzák, meggyalázzák ellenzéküket. S ha már nem sikerült rendőrt áldozniuk, hát akkor nekifognak a dolognak a másik végéről: akkor majd rászabadítják a népre az elállatiasodott és bosszúszomjas rendőröket. Akkor majd áldoznak életet a másik oldalról.

Ennyi ez a mocskos történet.

S a háttérben ott a liberális, baloldali értelmiség és a média, amely mindezt helyeselte, megtapsolta. A liberális Demszky, aki tüntetőleg kitüntette mindezért Gergényit. (Meg Vágót, és még ki tudja, hány rohadékot…) Kitüntettek, hátakat lapogattak, összevigyorogtak, megmagyaráztak, közben a bírók tárgyalás nélkül osztották az előzetes letartóztatásokat, mert ezt parancsolták nekik, s mert hajlandók és képesek voltak végrehajtani a parancsot.

Gyurcsányék és a velejéig rothadt értelmiségük 2006. szeptember 18. és október 23. között felfüggesztették a köztársaságot. Most meg nagyon féltik. És módfelett csodálkoznak, hogy a törött ujjú, kilőtt szemű, megtaposott, a jognak asztalától elrugdalt fiatalok nagy számban tesznek a köztársaságra.

Hát ne csodálkozzatok, gazemberek! Hanem imádkozzatok!”