Nevetséges, hogy önmagunkat áltatjuk az ószlovákokról szóló mesékkel, hogy bebizonyítsuk, régebben itt vagyunk, mint a körülöttünk élő nemzetek.
„Természetesen főként önök, magyarok előtt, ugyebár. Önöknek vannak királyaik. Nekünk mink van? Semmink? Jelentéktelen pásztorok vagyunk? Nem, ezt nem hagyjuk. Nekünk, önálló szlovákoknak, Mária kiválasztott népének kell, hogy a legnagyobb szavunk legyen. Ezért kitaláltunk egy legendát arról, hogy már korábban volt királyunk, mint maguknak. Szvatopluk, az ószlovákok királya – áll a talapzaton, annak a gusztustalan szobornak a talapzatán, amely kardjával déli irányba, tehát önök felé mutat. Ebben a gesztusban hadüzenetet vélek felfedezni. Ki van itthon ezen a földön és ki itt a betolakodó – kérdezi a kőbe vésett álkirály. Szerencsére ez plátói felhívás csupán, mert mi, örökké opportunista szlovákok semmiért sem harcolunk szívesen. Kiabálni, sértegetni, hazudni, azt igen. Valamit feláldozni? Azt aztán nem. De erről szól a lovas a várudvaron, telve ellenségeskedéssel és gonoszsággal. (...)
Reméltem, hogy az új kormány lemossa ezt a gyalázatot. Bíztam benne, hogy Szvatopluk szobra, Fico önemlékműve alázatosan távozik a várból. De nem. Állítólag az új garnitúrának nincs hozzá mersze. Attól tartok, hogy most még rosszabb a helyzet. És hogy Sulík azért döntött úgy, hogy a szobor a várban marad, mert ennek a kormánynak is azt kell kiabálnia Budapest felé: mi vagyunk a királyok.”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
A szlovák miniszterelnök világossá tette: Szlovákia sem támogatja Ukrajna NATO-tagságát.
Elkeseredett magyarázkodásba kezdett a brüsszeli lap.
A rapper időzavarba került.
Nem erre számíthattak.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Trump komolyan gondolta a woke politikák felszámolását.
„Make Amerika great again!”, „Nekünk Magyarország az első!”. Így fordíthatjuk le Kölcseyt mai nyelvre – így beszél a normalitás, ez a régi, elveszett világunk visszajövetelének ígérete.
