„Hétfőtől immár mi, magyarok vagyunk a deszti náció, a pálinkafőzés kiválasztott népe, adómentesen. Az ország baloldali fele (illetve inkább csak hatoda) nyilván végromlásba dől, minden elképzelést fölülmúló alkoholizmus pusztítja le, üszkös romok között koldul csontrészegen, és a megváltó májcirózisért imádkozik. A jobboldalibb fél viszont virágzik kifele, sőt föl-, európai snapsszal fordul Európa felé, mire a gondoskodó, felosztó-kirovó, őrző-védő, szolgáló-védő atyuskaállam feltétlen rajongója is kisebbfajta laissez-faire-orgazmust él át. (...)
Optimalizáljunk – mint mindig – rövid távra: az adómentes, házipálinka-ipar fölpörgetése elképesztő multiplikátorhatásoktól erősödve segítheti a válság tüneteinek enyhítését, megoldhatja akár a devizahitelesek problémáit, kezelhetné a nyugdíjrendszer egyensúlytalanságait, az állami vállalatok finanszírozási nehézségeit, szinte mellékesen az egészségügyet és a közlekedést. A másnap kemény lesz, mondjuk.”