A jövő elkezdődött?

„A nemzetgazdasági miniszter szerint hazánk 2030-ra túlszárnyalja az EU-országok átlagát. A cél szép és biztató, ám a hosszú távú tervek esetében nem árt az óvatosság. Hogy miért, annak szemléltetésére íme, néhány példa.

Valamikor 1975-ben egy párt úgy vélte, hogy hosszú távú programnyilatkozat elkészítésével és a széles nyilvánosság elé tárásával kellene egyre jobban elbizonytalanodó híveinek elszántságát fokozni. Nos, az MSZMP e dokumentuma, mert természetesen ő ez az »egypárt«, sok minden más mellett például azt tartalmazza, hogy 1990-re a reálbéreknek másfél-kétszeresére kell nőniük, ami – ha középarányost veszünk, akkor – 75 százalékos növekedés tizenöt év alatt. És ez az azt megelőző tizenöt év trendjei alapján egész valószerűnek is látszott. Ha sikerült volna elérni, ezzel 1990-re az akkori Európában nagyjából abba a státuszba kerültünk volna, amit a nemzetgazdasági miniszter most 2030-ra lát elérhetőnek. Az eredmény ismert: 1990-re a reálbérek nemcsak, hogy nem nőttek 75 százalékkal, de közel tíz százalékkal alacsonyabbak voltak, mint 1975-ben. (...)

Ám az 1975-ös programnyilatkozat tragikomikus kudarcát is az okozta, hogy készítői szintén azt hitték, a jövő elágazásmentes. Megdöbbentő, hisz éppen akkor szerelték rá buzgó kezek hazánkra azokat a globális kifosztószivattyúkat, amelyeket 1975 és 1988 között az adósságcsapda, 1988 óta pedig, ennek következményeként, a hazánk területén ideiglenesen állomásozó multinacionális vállalatok által működtetett profitcsapda jelenít meg. Az 1972 és 1978 közötti nettó erőforrásbevonás tízmilliárd dollár volt, ám ezért eddig százötvenmilliárd dollár kamatot fizettünk, adósságunk mégis százmilliárd dollárral több, mint akkor volt. Az eredetileg felvett tőke »mindössze« 25-szörösét fizettették vissza velünk. A következő húsz év kormányai persze dönthetnek úgy, hogy továbbra is törlesztjük majd e hiteleket, csak az a baj, hogy ehhez a húsz évben már az eredeti összeg százszorosát, ezermilliárd dollárt kellene visszafizetni. Ez azonban maximum egy évtizeden belül nem annyira felzárkózáshoz, hanem inkább fizikai megsemmisüléshez vezetne.”