„Több oka is van a láthatóan élénkülő keletkultusznak, közte nyilván a szélsőjobb nyilaseredetű zsigeri nyugat- és demokráciautálata. Mindenesetre a nálunk a parlamentbe is bekerült párt nyíltan - és néha szintén reklám gyanúját keltve - hirdeti nemcsak a keleti nyitás, hanem a keletre fordulás politikáját, aligha függetlenül az ottani hatalmi modellektől. De a mértékadónak tekinthető jobboldali médiában is lépten-nyomon lelkendeznek publicisták az - általuk lesajnált - nyugatnak példát mutató keletért. Kapóra jön most nekik a nyugatot sújtó gazdasági válság és a - vadonatúj kifejezéssel - »centrális erőtérben« működő államok olykor valóban imponáló fejlődése.
S pompás alibit kaptak nemrég Orbántól is, aki e téren is pálfordulást hajtott végre, felfedezve magának a keleti piacot, a politikáról persze hallgatva, utóvégre mégiscsak nyugati intézményrendszerben élnénk. Ám híres kiszólása az unión túli életről nyilván visszhangzik az arra áhítozók fülében, s neki talán jól is jönnek a keleti megoldásokat magasztaló fejtegetések, amikor a balról éppen putyini céljait próbálják leleplezni. Hadd kapcsolódjék össze az amúgy is csodaváró zemberek agyában a gazdasági siker és az »erős kezű« államvezetés.”