„A népesedési folyamatok minden emberi közösség elé tükröt tartanak, és ez a tükör pontos, átfogó képet ad a közösségről, teljesen függetlenül attól, hogy úgy egyébként mit gondol magáról ez az emberi csoport. És nem árt jó előre rögzíteni, hogy ez a tükör ma nagyon megrázó és módfelett kényelmetlen képet nyújt a magyarságról, s ezt bizony elég nehéz lesz feldolgozni. Azt is tudnunk kell: nincs abszolút garancia arra, hogy mindenképpen lesz (lehet) visszafordulás erről a népesedési lejtőről. Az élet ugyanis tele van visszafordíthatatlan folyamatokkal, amelyek ha egy bizonyos kritikus határt átléptek, akkor már semmilyen erőfeszítéssel sem állíthatók meg. Ma még nem tudhatjuk, hogy átléptük-e ezt a határt, vagy »csak« veszélyesen megközelítettük.
Ráadásul nagy távú népesedési folyamataink elemzése drámai módon nyitva hagy egy kérdést, s erre persze vannak uralkodó népesedési narratívák szerinti válaszok, mindenesetre az látszik kiderülni, hogy ezek az uralkodó elbeszélési módok éppen most mondanak látványosan csődöt. Ha ugyanis az 1910 és 2015 közötti 105 évet három egyenlő részre osztjuk, és összehasonlítjuk a főbb népesedési adatokat, megdöbbentő összefüggésekre bukkanhatunk. Az első időszak 1910-től 1945-ig tartott. A mérleg: két világháború, Trianon, világválság, holokauszt, »málenkij robot«, kitelepítés, minden elképzelhetetlen szörnyűség, ám a mai országhatárok között az időszak végén mégis másfél millióval több ember élt, mint az elején, ami körülbelül húszszázalékos növekedést jelent. A második időszak 1945-től 1980-ig tartott. A mérleg: sztálinista terror, 1956, megtorlás, kivándorlás, kolhozosítás, ám az időszak végén mégis újra másfél millióval többen vagyunk (17 százalékos növekedés), igaz, a növekedés zöme éppen a legszörnyűbb első harmadban (1945 és 1957 között) ment végbe. És már itt feltűnik, hogy a békésebb viszonyok és az anyagi gyarapodás körülményei között megrendítő gyorsasággal kezdenek romlani népesedési trendjeink. Végül a legutolsó időszak, 1980 és 2015 között. Ez már a kommunista rendszer felbomlása, a demokrácia, az új remények, új perspektívák, sőt az utolsó 11 évben már az európai uniós tagság periódusa. Ám a népesség az időszak végén csaknem egymillióval lesz kisebb, mint az időszak elején, ami 9 százalékos csökkenésnek felel meg.”
