„Az unió gazdasági és pénzügyi biztosa, a liberális Olli Rehn szintén az újabb pénzügyi konszolidáció (magyarul nadrágszíjmeghúzás) mellett tette le a voksát, a nemzeti bank pedig ismét arra figyelmeztetett, hogy lépéseket kell tenni a hiánycél elérésének érdekében. Csak azt nem értjük, hogy ezek az őszintén aggódó hangok miért nem szólaltak meg áprilisig, hiszen a gigahitel visszafizetésének vélt vagy valós kockázataira korábban is lehetett volna figyelmeztetni. Az sem világos, hogy a jegybank miért csak azután táltosodott meg, hogy a valutaalap Simor András fizetése és a bankadó miatt júliusban összerúgta a port a kormánnyal.
A tények csoportosításának rendezőelve fontos: most például kiadhatnák azt a képet is, hogy jól elkelnek az államkötvényeink, az első akciótervvel és a Széchenyi-tervvel végre megkezdődött a rég várt átrendeződés, hogy lépések történtek a versenyképesség javítása és a bürokrácia leépítésének érdekében, hogy új együttműködések vannak kialakulóban, és a korábban hiányolt politikai stabilitás végre történelmi léptékű átrendeződésre ad esélyt.”