„Attól, hogy magas tisztségébe beiktatták, továbbra is gondolhatja bárki, hogy lehetett volna Schmitt Pálnál méltóbb, alkalmasabb személyt is találni. A fantáziának az alkotmány nem szab határt, hiszen szűkszavúan rendelkezik az elnöki szerepről, s arra nincs utalás benne, milyen is volna az ideális államfő. Ezért sem világos, mi indokolja, hogy a legitim módon elnököt választók politikai ellenfelei már az első pillanattól nem hajlandók megadni az új államfőnek a minimális tiszteletet, s ott folytassák vele, ahol egyesek Sólyommal abbahagyták.
Mi a bűne? Hogy pártpolitikus volt? És Göncz Árpád, Szili Katalin kicsoda? Hogy a Kádár-rendszerben szép karriert futott be, amelyhez talán mégiscsak volt némi köze sportolói múltjának is? Ez bűn lenne? Hogy nem akar ellensúly lenni? De hát egy kétharmados többséggel rendelkező politikai tömbnek, kormánynak valódi ellensúlya az államfő csak egy elnöki rendszerben lehetne, nem igaz? Az a baj, hogy Schmitt is új alkotmányt akar, amely utal a történeti hagyományainkra, vagy hogy foglalkozni kíván a magyar nyelv védelmével?”