„Amikor kiderült, hogy az idei tisztavatáson - a dualizmus és a két világháború közötti időszak hagyományát felújítva - az esküt tett ifjú hadnagyok és főhadnagyok kardrántással erősítik meg fogadalmukat, Keleti György korábbi szocialista honvédelmi miniszter egy nyilatkozatában arról elmélkedett: vajon hogyan fognak majd kardot rántani a szoknyát viselő hölgyek? Szerinte zárt alakzatban nem lehet a műveletet elvégezni; a politikus »az ünnep méltóságát« féltette a »hadonászástól«. E nyeglének ható fejtegetés aligha ruházati vagy szervezési megfontolások miatt született. Sokkal inkább az emberiség történetét egyes vonalú fejlődésnek gondoló, s minden múltbéli emléket, hagyományt gyanakvással fogadó szemlélet különösen leegyszerűsített, amolyan magyar baloldali változata.
Nos, tegnap lezajlott a nagy esemény és semmilyen baleset nem történt. A tiszthölgyek a szabályzat által előírt második ruhadarabot, a nadrágot viselték és könnyen ment a kardrántás is. Az eskü alatt az arcokat figyelve, majd a nyilatkozatokat hallgatva számomra egyértelművé vált: a régi szokással kibővített fogadalom az ifjú katonák életének egyik legemlékezetesebb pillanata lett. Őszintén bukott ki a megszólaltatott, tavaly felavatott mélységi felderítőből: nagyon sajnálja, hogy neki 2009-ben nem volt lehetősége szablyával az oldalán esküt tenni.”