„- Alkotmányjogra szakosodott, így Önnek igazán tudnia kell, mi ez a cirkusz az Alkotmány körül? Valóban olyan rossz? De akkor hogyan tudtunk létezni eddig?
- Nem csoda, ha nem érti. Azt a fecsegő fennforgást, ami újabban van, mi sem értjük: unjuk és utáljuk. Az Alkotmány ugyanis működőképes, csak nem korszerű. 1989 őszén készült rohammunkában, egyetlen hónap alatt, sok következetlenséggel, szerkesztési hibákkal. Ha megnézi az EU alapjogi chartáját, olyasmiket talál benne - például fogyasztóvédelem vagy a joggal való visszaélés tilalma -, ami a magyar Alkotmányban nem szerepel. Tehát létre kell hozni a huszonegyedik század Alkotmányát úgy, hogy megőrizze a jelenlegi értékeit, és ki kell egészíteni azzal, ami most hiányzik - lehetőleg buta túlzások nélkül. (...)
- Azt mondta: befelé tartunk az erdőbe. Mit jósol nekünk?
- Egyelőre azt látom, hogy rossz irányba megyünk. A legvidámabb barakkból a legszomorúbb pláza lettünk. A demokrácia lényege vész el azzal, hogy a politika a hatalom birtokában bármit megtehet. Kiveszett a közéletből a minőség, független döntéshozók helyett nyomul és igazodik sok a szolga: dobszóra lép és trombitaszóra tüzel. Kapkodás van, erőlködés, kiszorítósdi, végig gondolatlanság - a gőz hetven százaléka a kürtre megy, nem a kerekekre. Mindezek miatt a versenyképességünk elvesztése, lecsúszásunk a következő években folytatódni fog. Hatvanhárom éves vagyok, és úgy gondolom, a mi sorsunk, túlélő üzemmódunk már ilyen marad. Erőfeszítést tenni azért kell, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak jobb legyen. És hogy valami reménytelit is mondjak: szerintem az az ember (és az ő hiteles csapata), aki majd egyenesbe hozza, rendbe rakja a dolgokat, már itt él közöttünk, csak még nem tudjuk, hogy hívják.”