- Egyelőre azt látom, hogy rossz irányba megyünk. A legvidámabb barakkból a legszomorúbb pláza lettünk. A demokrácia lényege vész el azzal, hogy a politika a hatalom birtokában bármit megtehet. Kiveszett a közéletből a minőség, független döntéshozók helyett nyomul és igazodik sok a szolga: dobszóra lép és trombitaszóra tüzel. Kapkodás van, erőlködés, kiszorítósdi, végig gondolatlanság - a gőz hetven százaléka a kürtre megy, nem a kerekekre. Mindezek miatt a versenyképességünk elvesztése, lecsúszásunk a következő években folytatódni fog. Hatvanhárom éves vagyok, és úgy gondolom, a mi sorsunk, túlélő üzemmódunk már ilyen marad. Erőfeszítést tenni azért kell, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak jobb legyen. És hogy valami reménytelit is mondjak: szerintem az az ember (és az ő hiteles csapata), aki majd egyenesbe hozza, rendbe rakja a dolgokat, már itt él közöttünk, csak még nem tudjuk, hogy hívják.”