„Nos, kedves Olvasó, kitalálja, hogy pontosan mire is gondolok? Segítek: a hírek szerint már az elején hatvan milliárd forintnak, nagyságrendileg az AB által eltörölt vagyonadó miatti bevételkiesésnek megfelelő összeggel javítja, gyakorlatilag minden különösebb erőfeszítés nélkül az állam mérlegét. Nyomában hangsúlyozottan önként és dalolva járulnak a megtért, gaz adócsalók a közös kasszához elmaradásaikkal, méghozzá úgy, hogy egy-egy, a gyakorlati tapasztalatok szerint minden ilyen nagyobb akció során elkerülhetetlen revizori melléfogás nyomán nem telik meg majd a sajtó az ártatlanul meghurcolt kisvállalkozók, kisemberek, sőt, kismamák eseteiről szóló könnyes történetekkel.
Még mielőtt bárki is valamely, mindezidáig a fentiekhez képest, valljuk be, gyengécske eredményt felmutató APEH-os akcióra gondolna, a témában járatlanoknak is elárulom: a német adóhivatal világraszóló húzásáról van szó. Tudják, annak a titokzatos (mára már az ottani közvélemény fürgébb agyú tagjai szerint inkább csak állítólagos) személynek az ajánlatáról, aki két és félmillió euróért kínálta (volna) fel egy svájci bankház németországi ügyfeleinek amúgy szigorúan titkos listáját a kormányuknak.
Az pedig mit csinált? Ahelyett, hogy a természetes jogérzék, jogi normák megkövetelte módon az információt titokban tartva szépen, sorban levadászta volna valamennyit, méltó, megérdemelt büntetésben részesítve őket, ahogyan különben azt egy igazán precíz német tisztviselőről a világban róluk kialakult kép alapján is elvárhatnánk, inkább kiszivárogtatott... (Kérdés ezek után már az is, hogy az inkognitóját minden áron megőrizni kívánó, állítólagos informátornak egyáltalán fizetettek-e valamit?).”