„Amikor arról hallunk, hogy a szocialista tisztújítást milyen lobbiküzdelmek, taktikázás, paktumok kísérik, jó, ha észben tartjuk: mindennek az ország jövője szempontjából nincs túl nagy jelentősége. Nem úgy van már, mint nem is olyan régen volt: a baloldali, balliberális politikai tábor, gazdasági és szellemi holdudvar sok évtizedes dominanciája szűnt meg tavasszal. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem fontos, amit a szocialista párt mond, csupán azt, már nem perdöntő. A szavának nincs akkora súlya, főleg nincs hitele. Gyurcsány Ferenc például azért is vadul oly nagyon a blogjában, mert valahogy fenn akarja tartani a rá irányuló figyelmet. Csakhogy ő most már nem az ország, hanem a párt problémája, kolonca, aki a totális hiteltelenség terhét az ellenzéki padsorokba is magával cipelte. Az MSZP-t nem tudja maga alá gyűrni, de a párt sem tud szabadulni tőle.
Mesterházy Attila ma minden bizonnyal pártelnök lesz, az elnyűhetetlen Kovács László ismét magas posztot szerez, Szili Katalin folytatja a rugalmas elszakadást, míg a nagy öregek és az ifjabb reménységek inkább kivárnak. Figyelem, nagy igazságot mondok: az MSZP-n csak a mindenre kiterjedő megújulás segíthet. Ilyesmi azonban ma nem várható.
Megújulás? Ugyan kivel? Ha lesz egyszer baloldali újjászületés e tájon, annak a mai MSZP csak eltakarítandó akadálya lehet.”