„Amikor Bernát István, a tudós agrárszakember száz esztendővel ezelőtt felsikoltott, a magyar föld volt a legnagyobb érték. Bizonyos tekintetben ma is az, és ne legyenek illúzióink, hamarosan földügyben is szabadságharcot kell majd vívnunk. De most, amikor Rosenbergék (IMF) és Rehnnék (EU) megérkeznek, és bejelentik diktátumaikat, nos, most éppen pénzügyi szabadságharc folyik. És mindenki ellenség.
Ellenségek Rosenbergék, akik egészen tavaszig mindent rendben találtak, mindent rendben láttak és láttattak, így adva legitimációt helytartóik nak, a Gyurcsány–Bajnai-rablóbandának. Tavaszig nem érdekelte őket a költségvetésben tátongó 300-400 milliárdos lyuk, sőt azt fejtegették, hogy a költségvetés tartható. Nem érdekelte őket tavaszig az állami vállalatok katasztrofális helyzete, a közösségi közlekedés még katasztrofálisabb állapota, fel sem merült bennük a devizahitelesek problémája.
Most, hogy a helytartók helyett a magyar érdekeket védő kormánnyal állnak szemben, hirtelen semmi sem jó nekik. Hirtelen meglátták a költségvetési lyukakat, hirtelen felfedezték az állami cégek és a közlekedés (BKV, MÁV) állapotát. Hirtelen rádöbbentek, hogy a költségvetés tarthatatlan, s természetesen megszorításokat várnak el a nemzeti kormánytól.”